|
From: Dr. Berényi Mihály Sent: 2005. november 30. 14:56 To: varhegyi@chemres.hu
Kedves Gábor! Paulik Ferire emlékezve előkerült 1968-ból az akkori Derivatográfról írt felejthető versem. Az van a mellékletben. Elküldöm, hogy ne csak szomorkodjuk azért, mert most már a Derivatográf mind a három atyja elment. Üdvözlettel: Berényi Mihály
|
Bálvány előtt ülök most.
Ülök? Térden állok!
Sikerült a doktorim,
fellegekbe szállok.
Néki, néki köszönöm:
Derike, te drága!
(Dollárban csak tízezer,
úgy is fene drága!)
Karcsú lába kettő van,
cipellője mázsás.
Jellemzője: pontosság
s nullapontelmászás.
Forró feje nikkeles,
motor csavargatja,
s három férfi mondja, hogy
ő Derike atyja.
Ha kis piros lámpái
égnek (munkalázban),
jönni-menni nem illik,
mint más lámpás házban.
Italt nem kér. Étele
fotópapír Vácról.
Gügyén babrálsz gombjain?
Berregője rád szól!
Két nap óta csendben áll,
bedöglött a kedves:
kemencéje (aszály van!)
tocsogóan nedves.
Pedig kéne dolgozni
(áldott az ő méhe),
nehogy lepipáljon a
Termikusok Céhe!
Könnyedcsepeg? Ne bőgj már!
Hallod-e, te léha!
Jó, puszilom homlokod,
kapsz elemet néha!
Budapest, 1968. Berényi Mihály